Érdekes hírek

Emilia Fernandez Rodrigez - a második roma vértanú

alt2017. március 25-én emelik oltárra a spanyolországi Armeniában a második roma személyt, Emilia Fernandez Rodrigezt - erősítette meg a Vatikán a szenzációs hírt. A 24 éves fiatal asszony a baráti szolidaritás, az anyaság és a hit vértanúja. Az élete árán sem árulta el nevét annak, aki számára a hitet közvetítette.
 
 Emilia Fernandez Rodrigez, egy fiatal roma anya, aki a börtönben adott életet kislányának, Angelikának. Boldog Ceferino mártír halála után három évvel, 1939. január 25-én szenvedett vértanúságot, szintén a spanyol polgárháború áldozata lett. Története azért különleges, mert halála előtt hat hónappal találkozott a hit Krisztusával. Vértanúsága azt jelzi, hogy az Isten kegyelme szentté tehet valaki fél év alatt is, ha őszinte szívvel, teljes odaadással válaszol a hit hívására. Emília hat hónappal vértanú halála előtt még a Miatyánkot sem tudta, semmilyen vallási előképzettsége nem volt.
 
Emilia Fernandez Rodrigez 1914-ben született a spanyolországi Tíjolában, Alméria tartományban, egy szegény kosárfonó családban. Születése napján már meg is keresztelték. Az andaluziai káló volt az anyanyelve. A sok fonás nyomokat hagyott a kezén, forradások borították. Cigány szokás szerint ment férjhez Juan Cortes Cortez-hez, 24 éves korában.
A vallásüldöző rezsim 1938-ban katonákat sorozott. Emília meg akarta kímélni ifjú férjét az esztelen öldökléstől, és kis roma rafinériával, egy növény nedvével, bekente a férje szemét, hogy néhány napra megvakuljon. A polgárőrség fölfedezte a turpisságot, s mindkettőjüket letartoztatták. Emília 1938. június 21. estéjén börtönben találta magát, 40 vallásos asszonnyal összezárva. Vallása miatt akkoriban könnyen börtönbe kerülhetett bárki. A bezárt asszonyok esténként egy kicsit föllélegezhettek, mert a börtönparancsnok-helyettesnő, akit közvetlen őrzésükre rendeltek, délutánonként hazament, otthagyta őket. Egy szemtanú így emlékezik vissza: „Az estéket együtt töltötte a csoporaltt, énekeltünk, táncoltunk, imádkoztunk és sírtunk. Mennyi könny! Szokásunkká vált, hogy esténként együtt elmondtuk a rózsafüzért. Emília semmit nem tudott, sosem járt templomba, ahol megtanulhatta volna. ” Lola, egy fiatal lány örömmel tanította neki a Miatyánkot, a rózsafüzért és a Dicsőséget. A parancsnoknő fölfedezte ezt és vallatóra fogta Emíliát, azonban ő semmi áron nem adta ki hitoktatója nevét. Ezzel kezdődött Emília kálváriája. A parancsnok helyettes sem kínzással, sem ígérettel nem tudta rávenni, hogy elárulja a nevet. Magánzárkába csukták, dühöngött a téli hideg és nehezítette a helyzetét az is, hogy negyven nappal szülés előtt állt. A kormányzó hatósághoz beadványban fordult, hogy vegyék figyelembe azt, hogy gyermeket vár és hogy gyönge az egészsége. Erre azonban nem érkezett válasz. 1939. január 13-án hajnali 2-kor megszületett Angela, Emilia lánya. Az édesanya túlélte a szülést, annak ellenére, hogy a földön, egy matracon adott életet gyermekének, mindenféle orvosi segítség nélkül. A babát délután ötkor Emilia hitoktatója megkeresztelte. A következő éjszakán korházba kellet vinni Emíliát, de négy nap múlva visszaküldték a börtönbe. Január 25-én délelőtt 9-kor véget ért kálváriája: magára hagyatva, egyedül halt meg, de nem árulta el katekéjának nevét, aki egyszerű, élő hitre tanította.
 alt
Imádság Emilia Fernandez Rodrigez Közbenjárásáért
Atyánk, irgalmas Istenünk, a Szentlélek ereje által megengedted, a te hűséges Emiliádnak, hogy Krisztus tanúja legyen egészen a halálig. Hallgasd meg, Ó Urunk a cigány nép e leányának könyörgését, akinek Mária közbenjárása segített, hogy kiállja a vértanúság próbatételét. Add, hogy mindnyájan, mint ő, a Szent Szűzhöz forduljunk a Rózsafüzér imádságával. Segíts, hogy át tudjuk adni a hitet az utánunk következő nemzedékeknek. Jézus Krisztus a mi Urunk által.

 

 

Nemzetközi cigánypasztorációs konferencia (CCIT) Esztergomban

CCIT 16.JPG
Büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, hogy az idei évben hazánkban rendezte meg éves konferenciáját a Nemzetközi Katolikus Bizottság a Cigányokért (C.C.I.T.). A különböző országokból érkező testvéreket Esztergomban fogadták az eseményre, április 8-10 között. A 2016-os esztendő témája: ,,Európa, Egyházak, a kultúrák találkozása az irgalmassággal".

Képes beszámoló ide kattintva érhető el.


 

 

 

 

 

Ferenc pápa fogadta a roma zarándokokat

alt

VI. Pál pápa egyik beszédében elhangzott mondatának idén ünnepeljük 50 éves évfordulóját.   1965. október 27-én Poméziában mondta az ott összegyült roma zarándokoknak:„Ti nem az egyház peremén, hanem bizonyos szempontból a központjában, az egyház szívében vagytok!". Minderre emlékezve, 2015. október 26-án Ferenc pápa a Vatikánban fogadta az Európából odaérkező cigány zarándokokat. Magyarországról több egyházmegyéből, több mint 150-en vettek részt az eseményen.

Ferenc pápa beszéde ide kattintva olvasható. Képes beszámoló ide kattintva érhető el.

   

Cigány zarándoklat és találkozó Szentkúton

  alt,,Örüljetek az Úrban szüntelenül, újra csak mondom, örüljetek” (Filipiek 4,4)
E mottóval került megrendezésre idén a cigány-nemcigány találkozó. A gödöllői és váci helyszínt követően, 2015. augusztus 21-én hazánk felújított kegyhelye, Mátraverebély-Szentkút fogadta a rendezvényt. 
Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is több mint hatszázan gyűltünk össze, különböző egyházmegyéket érintve. A zarándokokat tanúságtételek, szentmise, közös ebéd, majd gyermekek színpadi műsora fogadta az egész napos eseményen.  A gyerekek külön foglalkozásokon vehettek részt a délelőtt folyamán, önkéntesek segítségével.
Nyitásként cigány fiatalok egy csoportja számolt be franciaországi zarándoklatáról, a Taizé közösségbe. Őket követte Horváth József ,,Gatyi,, (Esztergom), aki az Istenben lelhető örömről tett tanúságot.  Az idei évben  Molnár Gál Béla, balajti állandó diakónus tartott előadást, aki az életünkben megjelenő örömökről beszélt. A szentmisét Dr. Székely János, a Budapest-Esztergomi Főegyházmegye segédpüspöke, az MKPK cigánypasztorációval megbízott referense celebrálta, aki körül különböző egyházközségekből érkezett atyák koncelebráltak.
 A közös ebédet követően a közösségek csoportjai léptek színpadra, ahol táncokkal, énekekkel, valamint sajátos üzenetet hordozó színjátékokkal ajándékozták meg a jelenlévőket. A délutáni időszakban lehetőség volt beszélgetésre, gyónásra, valamint a közösségek ismerkedésére is.

 Képgaléria ide kattintva érhető el.

A találkozó a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával, a Szent Erzsébet Segítő Alapítvány szervezésében valósult meg.

        altalt

 

Roma fiatalok jártak Taizében

altA franciaországi ökumenikus közösség 75 éve jött létre, Taizében. Alapítója, a svájci származású Roger Schütz, aki 100 éve született. Roger testvér 10 éve hunyt el, tragikus körülmények között.
Mindezekre emlékezve, az ,,új szolidaritás” jegyében gyűlt össze közel 5000 fiatal, hogy a közösség születésére és Roger testvér tragikus halálára emlékezzen vissza.  Az egy hetes program az öröm, az egyszerűség és az irgalmasság témakörök mentén zajlott. A reggeli, déli és esti imádságokon túl, meghívott vendégek segítették előadásaikkal az épülést.  A fórumok és a délutáni műhelyek további ismeretek kínáltak a fiataloknak politikai, civil, vallási és tudományos területeket egyaránt érintve. 
Magyarországról a Katolikus Ifjúsági Mozgalom koordinálásával juthattak el fiatalok az eseményre. Örömünkre szolgált, hogy az évforduló emlékére rendezett programon 8 fő cigány fiatal is részt vehetett, közülük ketten a Ceferino Ház ifjúsági közösségéből, öten pedig a Boldog Ceferino Alapítvány közösségéből. A 16-20 éves fiatalokat a Ceferino Ház munkatársa, Gyöngyösi Gyula kísérte és segítette a zarándoklaton, aki előadást is tartott a nemzetközi találkozó egyik szekciójában, az egyszerűség témában.
Taizé és az ott töltött egy hét a közösséghez tartozás élményét, a szeretetben való növekedést, az imádságban való elmélyülést, illetve az egység és összetartozás élményét hozta mindannyiunk számára. Bár sokfélék voltunk, különböző nemzetekből, különböző kultúrákból, mégis összhang, béke és egyetértés uralkodott, fiatalos vidámsággal és jókedvvel. Taizé-ben leomlottak a falak, kultúránk és másságunk értékké vált, s nem hátrányként jelentkezett.  
Az egy hét sokat adott mindannyiunk számára, egyéni és közösségi szinten is. Megérintett bennünket egy-egy előadás, az imádságok, az énekek, a több ezer fiatal alázatossága a templomban, az ott tapasztalt béke és szeretet. Eleinte nehéz volt elszakadni az otthoni közegtől, a megszokott étrendtől, a fiataloknak különösen nehéz volt az internet világától megválni, mégis néhány nap múlva azt tapasztaltuk, hogy otthon érezzük magunkat, s más dolgok kerültek a középpontba. Nem hiányzott semmi, hiszen ott voltunk egymásnak, s ott volt köztünk az Isten. 
Az egy hét alatt két alkalommal szolgálhattunk az imádságban, s ennek köszönhetően szólalhatott meg cigány (lóvári) nyelven az evangélium egy része, valamint egy könyörgés. Így lehetőségünk volt bemutatni hazánkat, hazánk cigányságát, valamint a katolikus egyház cigánypasztorációját is. Az egyik délután kulturális műsorral ajándékozhattuk meg a Taizé-i fiatalokat. Elénekeltük a nemzetközi cigány himnuszt, majd két táncos lábú testvérünknek köszönhetően, a magyar cigánytáncot is minőségi módon mutathattuk be. 
Az egy hét alatt jó kapcsolatba kerültünk nemcigány magyar testvéreinkkel is, akik maguk is beszámoltak arról a pozitív élményről, amely általunk érte őket. Sokan megszerettek bennünket, s mi is sokakat megszerettünk. Barátságokat kötöttünk kanadaiakkal, afrikaiakkal, jó szomszédi viszonyban voltunk ukránokkal, lengyelekkel.
Hazatérésünkkor új lendülettel és reménnyel jöttünk, hiszen amit odakint tapasztaltunk, azt szeretnénk megteremteni itthon is. Építeni szeretnénk mi is a mennyek országát, hogy ilyen szeretetben, békében és egységben élhessünk hazánkban is. 

Képes beszámoló ide kattintva tekinthető meg.

   

1. oldal / 5