Céljaink

 Célunk, hogy az evangéliumból fakadó testvéri közösség valóságával gyógyítsuk a társadalom sebét, a cigányok és nemcigányok közötti sérült emberi kapcsolatokat.Cigányok és nemcigányok együtt
Társadalmunkat az előítéletek, a kriminális viselkedés, a bűnözéssel szembeni túlzott engedékenység, a hiányos ismeretek egymásról, az emberi kapcsolatok hiánya osztja meg. Ezért a bizalmatlanság, a szakadék két partján szembe állítják egymással a cigányokat és nemcigányokat. A gyűlölet, a megvetés, a lenézés egyre inkább mélyítik a szembenállást. Meggyőződésünk, hogy az evangélium képes meggyógyítani és emberhez méltóvá tenni a beteg kapcsolatokat.
A bizalom újjáépítésének alapja a kinyilatkoztatás emberképe, amely minden „Isten képére és hasonlatosságára” teremetett emberi lénynek, nemre, bőrszínre, műveltségre, társadalmi rangra tekintet nélkül, egyenlő emberi méltóságot biztosít, hiszen minden emberi személy, fogantatásának pillanatától kezdve Krisztus képmását hordozza magán. Azon az emberen  is egyre inkább kirajzolódik a "Képmás", aki esendő emberként  hibát, bűnt elkövetve talán nem mindig volna méltó erre a nagyszerű eszményre, mégis Krisztust követve nap mint nap megújul Benne. Ilyen módon fölfedezhetjük, hogy egy Atya gyermekeiként testvéri közösséget alkotunk.
Az evangélium alapján olyan testvéri közösséget törekszünk építeni egymás között, amelyben nyilvánvaló, hogy cigány és nemcigány ember  szimmetrikus kapcsolatban, egyenrangú testvére lehet egymásnak. Testvéri közösségünkben jelen vannak cigányok és nem cigányok, több diplomával, vagy szerény iskolai végzettséggel rendelkezők egyaránt. Hisszük, hogy kicsiny közösségünk, munkánk mintaként szolgálhat környezetünkben, követőkre talál, mert a harmonikus emberi kapcsolatokra éppen ott van a legnagyobb szomjúság, ahol azok hiányoznak.
A Váci Egyházmegye különböző településeiről a Ceferino-közösség tagjai rendszeresen találkoznak, hogy ápolják ezt a testvéri közösséget egymással, és folytonosan keressék a lehetőséget, hogy hogyan építhetnek  hidat a „szakadék” fölé saját lakókörnyezetünkben, munkahelyükön, egyházközségünkben, a társadalom azon pontján, ahol élnek.